Sötétvölgy mezei

A mezei EB válogató 2. fordulója megegyezett a Baron von Twickel Mezeifutó versenysorozatának 2. állomásával, így a Szekszárd melletti Sötétvölgy rétjén egy nagyszabású rendezvényt bonyolítottak le. A verseny idén is szép időben és nagyszerű hangulatban telt el, hiszen sokan álltak rajthoz, valamint a futamok látványosak, izgalmasak voltak. A pályát nagyszerűen alakították ki, nekünk u23-as fiúknak 6 km-t, vagyis 3 kört kellett szaladnunk, csakúgy, mint az ifi-junior korú versenyzőknek. Szóval a „főfutam” népes mezőnyt vonultatott fel, mindenki megtalálta a saját képességének megfelelő versenytársakat.

Erre a versenyre már jobb felkészültséggel érkeztem, mint az első fordulóra, de nagy akciót most sem terveztem. Egyszerűen egy kiegyensúlyozott, erős és egyenletes iramú futásra törekedtem. A helyezés még nem izgatott. Persze az első 5-be kerülés fontos célpont volt, de a mezőny szűkössége miatt emiatt nem is féltem. Összefoglalva tehát, a folyamatos eredményjavulást tartom szem előtt, ezért örülök is, hogy még nem vagyok csúcsformában. Az OB majdnem egy hónap, az EB pedig még messzebb van, szóval fontos a tartalékolás, erőbeosztás!

Az előzményekről még annyit, hogy egészen a rajt előtti egy óráig nem tudtuk, hogy pontosan hány kilométert kell futnunk, mert a Baron-os kiírásban 10 km szerepelt, egyéb megjegyzés az u23-asokra pedig nem vonatkozott.. Mindegy, időben megtudtuk, hogy csak 6 kili lesz, ennek azért még én, mint hosszútávfutó is örültem.. Nem hiányzott volna az a plusz szenvedés.. Aztán a leutazás is egy kaland volt, mert péntek este 11kor még nem volt sofőröm. Végül reggel sikerült lefixálni a dolgot, Kiss Tomiéknak még egyszer köszönöm a fuvart!

12:30-kor rajtoltunk el. A rajt szokásosan brutális volt, ráadásul egy 50 méteres sprint után rögtön jött egy 180 fokos kanyar, ami egyből széthúzta a mezőnyt. Kicsit rosszul jöttem ki a dologból, de nem ijedtem meg, mert egyébként is óvatos kezdést terveztem. Érdekes módon ezt be is tudtam tartani. Szépen beálltam szorosan Honti Attila mögé. Az első km-en így lett egy kis hátrányunk, de nem volt vészes, sőt legalább nem köptük ki a tüdőnket, mint egyesek a fiatalabbak közül. Az első kör végére aztán felfutottunk az élbolyra. Minden rendben volt, még jó állapotban voltam. A 2. kört talán még erősebben is kezdtük meg, ezért kellett kapaszkodni rendesen. Czindrity Attila próbált ellépni, hogy Kállay Dani után eredjen, aki még az elején kipróbálta Szabó Sanyi tempóját. Kb. a táv felénél Czindrity ott hagyott minket, ennek köszönhetően lassultunk egy kicsit. Ez nem zavart, mert kellett már egy kis megpihenés az erős kezdés után. Honti sarkában egyébként is biztonságban éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy békés távolságtartása mögött valami komoly taktika van. A 2. kör második felét tehát visszafogottan, kisebb lassulással tettük meg. Gyakorlatilag a 3. és egyben utolsó kör megkezdésére annyira kipihentem magam, hogy az utolsó 2 km-en majd valami nagyobbat is alkothassak. Eléggé csodálkoztam Honti „taktikáján”, mert Czindrity már elég nagy előnnyel futott előttünk, sőt az ifik kiválósága, Tóth Áron is idő közben elénk állt. Egy idő után egyértelművé vált számomra, hogy ez nem taktikázás, hanem Honti egyszerűen elfáradt és már nincs ereje úgy robbantani, mint 2 héttel ezelőtt. Egy ideig még azért utaztam rajta, majd kb. 5 kilométernél lehagytam, és a VEDAC-os Tóth Áronnal kezdtem meg az utolsó km-t. Jó erőben éreztem magam, ezért a rétre érve Áront is leelőztem. Ezt ő nem hagyta csakúgy, így nem sokkal később edzője ösztönzésére visszaelőzött. Áron viszont nem gyorsított, mert szerintem már nagyon elfáradt. Ezt kihasználva még vártam mögötte egy kicsit, majd az utolsó 100 méteren lehajráztam őt. Hála Istennek sikerült így a 4. helyezést megszereznem, kb. 18:40-es időeredménnyel (Sanyi 18:00, Kállay kb. 18:25, Czindrity kb. 18:30 ment).

Összefoglalva, abszolút jó futás volt, boldog vagyok a javuló eredményem miatt! Ugyanis ez már az előző futásnál lényegesen jobb verseny volt a részemről! Két hét múlva pedig Budapesten, a Népligetben folytatódik a válogató sorozat.

Halleluja!

Rólam nem készültek képek, de azért beszúrok néhány jellegzetes momentumot a versenyről:

Szombathely mezei

Az őszi utcai futó versenyszezon számomra az 5vös 5km-rel lezárult. Ezután egy 2 hetes pihenő következett. Muszáj volt ennyire korán abbahagyni a versenyzést, mert október 15-én már megkezdődött a mezeifutó versenysorozat. A pihenőt úgy oldottuk meg, hogy azért a közelgő mezei versenyek miatt nem álltam le teljesen az edzéssel, viszont a szervezetemnek adtam egy határozott regenerációs-pihenő lehetőséget. Igazából nem éreztem semmi komolyabb fáradtságot, de a jövőre nézve bölcs döntésnek gondoltuk a pihenő időszakot. Fontos, hogy a mezei szezont és az azt követő alapozást úgy kezdjem meg, hogy teljesen pihent állapotban vagyok. Összefoglalva tehát szeptember végén, október elején két hétig csak (heti 4 alkalommal) rövid kocogásokat, könnyű lendületes futásokat végeztem. Ezzel teljes mértékben kipihentem magam, és ezzel egyidejűleg sikerült a jó formámat (jelentősebb visszaesés nélkül) átmenteni az újabb versenyszezonra.

Az idei év Mezei EB válogató versenysorozata még korábban kezdődött, mint tavaly. Ezzel nem értek egyet, de hát ez van.. Október 15-én, elsőként a szombathelyiek adtak otthont az első mezei válogatónak, ami egyben egy komplett, színvonalas mezeifutó verseny is volt. Számomra ez inkább egy edzés volt, hiszen még csak a verseny előtt egy héttel kezdtem el a felkészülést. Ennek ellenére elég jól ment a futás, maga az esemény is nagyon hangulatosra sikeredett. Kemény mezőny gyűlt össze a Csónákozó-tó melletti füves területen, így a ránk váró 5 körből álló 6 km-es táv is kemény küzdelemnek ígérkezett.

A rajt után hatalmas tempóban kezdtük meg a futást. Szabó Sanyi a tavalyihoz hasonlóan, idén is óriási robbantással vetette bele megát a rohanásba, amit nem mellesleg végig is csinált. Az üldöző boly, vagyis mindenki más, viszont már az első kör után belefáradt a tempóba.. A „bekezdés” másik oka, pedig a fiatalos lendület lehetett. Nagyon sok ifi-junior versenyző állt rajthoz, akik kissé túlvállalták magukat, ezért volt az a nagy sietség. Én magam csak az első kilométer végére tudtam felkúszni az élmezőny közelébe, a második kör végére már az első 6-8 versenyző között futottam. Ekkora azonban már eléggé kifáradtam. Szerencsére a többiek is így voltak a dologgal, ezért érezhetően lassult a tempónk. Ez valamelyest zavaró volt, de valahol pedig örültem neki, mert így legalább elképzelhetőnek tartottam, hogy végig bírjam a távot. A táv felénél nagy meglepetésemre Czindrity Attila ellépett tőlünk, így hárman maradtunk egy bolyban (Kállay Danival és Szalai Benjaminnal futottam együtt). A következő meglepetés Honti Attila volt, aki a 4. kör végén a semmiből bukkant elő és nagy elánnal húzott el mellettünk… Az utolsó kör következett, mely számomra a túlélést jelentette. Ugyanis nagyon elfáradtam a gyors kezdéstől. Hála Istennek sikerült utána valamennyire megújulnom, de azért még egyértelműen éreztem az edzettség hiányát. Gyakorlatilag ezt a versenyt akaraterőből futottam végig, ami azért nem rossz. Az utolsó körön sikerült megtartanom a pozíciómat, igaz kissé leszakadtam a végén a VEDAC-osoktól. Végül az abszolút 6. helyen értem célba, ez pedig az U23-as 5. helyre volt elég, ami így kezdésnek abszolút megfelelő. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen edzettségi hátránnyal is megtudtam állni a helyem ebben a kemény mezőnyben!

Egyetemi kategória is volt, ELTE-s színekben a 3. helyezést értem el a hallgatók versenyében! Összességében nagyon jól éreztem magam a versenyen, a jó eredmény mellett a pálya is nagyon tetszett. A mezei EB válogató következő állomása Szekszárd, október 29.!