-

-

2013. december 22., vasárnap

Békéscsaba (Pósteleki) mezei



A Mezei OB után folytattuk a téli alapozást, és valahogy a mezeifutós hangulatunk továbbra is megmaradt, ezért végül úgy döntöttünk, hogy a Mezeifutó Liga december 14-ei állomásán is részt veszünk, amit a Békéscsaba szomszédságában található Pósteleken rendeztek meg. A bajnokság után több jól sikerült hosszúfutással is bepótoltam a formám hiányzó részeit, ezért a fokozott erőnlétem miatt viszonylag nagy várakozásokkal néztem a verseny elé. Valahogy arra számítottam, hogy a versenytársaim már fáradtak lesznek a szezon vége miatt, így akár a dobogóra is felférhetek majd. Sajnos több tényező is másként alakult, mint ahogy arra számítottam, ezért csak a 6. helyen tudtam beérni (ami egyébként még mindig pontszerző hely). 


Először is a versenytársaim nem fáradtak ki, sőt a fiatalabbak (Kovács Benjámin és Matkó Csaba) még erősebbek is voltak az előző fordulóknál. Aztán Gregor Laci lett végül a bronzérmes, aki az országos bajnokságon való távolmaradása miatt kissé meglepetésként hatott, de egyébként lehetett számítani rá, hogy azért jól fog menni. Kovács Tomi lett a negyedik, én pedig majdnem ötödik lettem, csakhogy Áron megint lehajrázott az utolsó pillanatban, bár ez annyira nem zavar, ugyanis nem volt túl nagy előnyöm hozzá képest, továbbá amíg engem leelőzött, addig én Czindrity Attilát ráztam le (ami részemről sikerként könyvelhető el). Az erős mezőny mellett azt is meg kell említenem, hogy annyira mégsem voltam jó formában, mint ahogyan azt előtte gondoltam. Elvégre, nem edzettünk mezei terepen és a december elejei edzésmunka is inkább a hosszú távú szemléletű alapozás jegyében telt és nem forma hegyezéssel. Emellett a taktikázást is elrontottam. Sajnos most nem voltam kellően visszafogott, ezért a kezdeti dulakodással felesleges energiákat pazaroltam el, igaz a többiek gyors kezdése amúgy se engedhetett volna számomra jelentősebb meghúzódást, mert akkor már túl nagy hátrányba kerülök. A táv egyharmadánál egyébként a 3. hely környékén jártam, mert Csabi és Benji valami miatt lemaradtak. Azt hittem ez véglegesülni fog, de aztán látványosan felfutottak az élre, és onnantól kezdve már sajnos nem sok közöm volt a versenyhez. A szereplésem minőségét is jelzi, hogy az első erősebb holtpontom már a verseny felénél bekövetkezett, és lényegesebb megújulásra most nem voltam képes. 



A fő probléma egyébként az volt, hogy a mozgásom egész egyszerűen szétesett és a táv második felére nem tudtam már helyrehozni magamat. Ebben szerepet játszott az erős kezdés, a hideg idő (0 fok), a vastag öltözet, de a legfontosabb tényező a lemerevedésben talán az volt, hogy a kiszámíthatatlan, göröngyös talajon egyáltalán nem tudtam fogást találni, így végül a ritmus és a takarékos mozgás nem tudott kialakulni. Összességében azért jónak értékelem ezt a 6. helyezést, mert egyfelől most is erős mezőny gyűlt össze, másfelől a küzdelmet végül nem adtam fel, így egy edzésnek mindenképpen ideális volt ez a mezei!

2013. december 1., vasárnap

Mezeifutó OB 2013



Az év utolsó jelentősebb megmérettetéseként várt rám a november végén, Pestszentlőrincen megrendezett Mezeifutó Országos Bajnokság. Idén nem készültem különösebben a mezei versenyekre, ráadásul a közvetlen felkészülésem a tavalyi évhez hasonlóan idén is elmaradt. Sajnos a Félmaraton MEFOB után pár nappal lebetegedtem, és egy makacs torokfájás miatt majdnem egy hetet kénytelen voltam teljesen kihagyni, így a bajnokságra mindössze 5 napom maradt felkészülni. Hála Istennek a betegség nem gyengített le és az állóképességem is viszonylag jó állapotban volt, ezért azonnal neki tudtam kezdeni a minőségi edzéseknek, amit egészen a verseny előtti napig keményen végeztem, hiszen a versenyre most nem kellett rápihennem. Idén is feltűnően nyugodt és békés voltam a verseny reggelén, mert nem éreztem különösebb tétet, sőt inkább csak kíváncsi voltam, hogy ilyen háttérrel most mire leszek képes. Érdekes, de a bemelegítés előtt is már nagyon lazának és erősnek éreztem magam, és összességében az volt a benyomásom, hogy ez most egy igazán jó futás lesz. A megérzés bejött, ugyanis sikerült a tavalyi taktikámat és helyezésemet megismételni, így végül az abszolút 7. helyen értem célba, mindennemű erőlködés nélkül. 


A pályát elnézve már jó előre elhatároztam, hogy amennyire csak lehet, visszafogottan fogok kezdeni, mert egy rendkívül technikás versenypályával van dolgunk, ami ráadásul 6 körös! Előre éreztem, hogy ez egy nagyon lassulós verseny lesz, ezért a rajt után a 15-20. hely környékén húzódtam meg és a második körben is csak a 13. hely táján lépegettem. Nagyon oda kellett figyelni a gazdaságos futásra, mert egy körön belül közel 30 méter szintemelkedést kellett leküzdeni, köszönhetően egy park közepén található szánkódombnak, amire három különböző oldalról is felvezetett a pálya. Ez a dombos rész egyébként nagyon jól ment, itt mindig tudtam előzni, mert apró-léptékű, kaptatós futóstílus szükségeltetett. A táv feléhez közeledve sorra előztem le az embereket, ami mentálisan is nagy löketett adott. Érdekes, hogy amúgy nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennem, hanem egyszerűen csak tartottam a megkezdett tempót, a többiek pedig rendszerint belefáradtak a heves kezdésbe. 


Egyre jobbnak éreztem a mozgásomat, és a lendület odáig vitt, hogy Áront is leelőztem (aki pedig előtte való nap betegedett le..), és így már a 6. helyen álltam. Ezután a részsikerek miatt sajnos egy kicsit elkényelmesedtem, ezért másfél kört úgy tettem meg, hogy az előnyömet nem növeltem tovább és az előttem járó Szabó Sanyihoz se közelítettem eléggé, pedig időközben jó sokat lassult, tehát akár meg is foghattam volna őt az utolsó körre. Valahogy úgy voltam a dologgal, hogy már annyira felülteljesítettem magam a körülményekhez képest, hogy ez így teljesen jó lesz végeredménynek. Az utolsó kilométerhez érve, Áron váratlanul elhúzott mellettem, ezért gyorsan össze kellett szednem magam. Erre egyáltalán nem számítottam, pedig ennyire azért ismerhettem volna már őt. Gyorsan utánaeredtem, ami nem esett valami jól, de azért még maradt tartalék erőm. Ez után a dombos rész olyannyira jól ment, hogy még sikerült vissza is előznöm edzőtársamat, aki aztán egy jelentősebb lejtőre érkezve végleg elhúzott. Ekkor vettem észre, hogy Szabó Sanyi mennyire közel van már hozzánk, így megértettem Áron sietségét, amihez egyébként nagy elszántság kellett, mert a célig már csak 300 méter volt hátra.. Én a végére már nem tudtam különösebb hajrával előrukkolni, Áronnak azonban éppen hogy sikerült lehagynia Sanyit. Így végül elég izgalmasra és látványosra sikeredett az utolsó kör, mivel ez alatt a 15 fős élmezőny helyezési sorrendje nagymértékben átalakult. A célban elégedett voltam, mert a felkészülés hiánya ellenére jól tudtam teljesíteni, és a 7. helyezést pedig egy elég erős mezőnyben szereztem meg. Ezen a versenyen ismét bebizonyosodott, hogy Istennel minden lehetséges! Amikor megtudtam, hogy a 2011-es OB-hoz hasonlóan újra bronzérmesek lettünk a csapatversenyben, akkor még nagyobb öröm szállt rám. Gratulálok minden csapattársamnak! Habár az EB-re most nem válogattak ki minket U23-asokat, azért mindenképpen jó élményként marad meg bennem ez a bajnokság. Végül ehhez kapcsolódóan szeretném megköszönni a Magyar Atlétika Szövetségnek, hogy 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is részt vehettem a Mezeifutó Európa-bajnokságon!