2013. december 30., hétfő
2013. december 22., vasárnap
Békéscsaba (Pósteleki) mezei
A
Mezei OB után folytattuk a téli alapozást, és valahogy a mezeifutós hangulatunk
továbbra is megmaradt, ezért végül úgy döntöttünk, hogy a Mezeifutó Liga
december 14-ei állomásán is részt veszünk, amit a Békéscsaba szomszédságában
található Pósteleken rendeztek meg. A bajnokság után több jól sikerült
hosszúfutással is bepótoltam a formám hiányzó részeit, ezért a fokozott
erőnlétem miatt viszonylag nagy várakozásokkal néztem a verseny elé. Valahogy
arra számítottam, hogy a versenytársaim már fáradtak lesznek a szezon vége
miatt, így akár a dobogóra is felférhetek majd. Sajnos több tényező is másként
alakult, mint ahogy arra számítottam, ezért csak a 6. helyen tudtam beérni (ami
egyébként még mindig pontszerző hely).
Először is a versenytársaim nem fáradtak
ki, sőt a fiatalabbak (Kovács Benjámin és Matkó Csaba) még erősebbek is voltak
az előző fordulóknál. Aztán Gregor Laci lett végül a bronzérmes, aki az
országos bajnokságon való távolmaradása miatt kissé meglepetésként hatott, de
egyébként lehetett számítani rá, hogy azért jól fog menni. Kovács Tomi lett a
negyedik, én pedig majdnem ötödik lettem, csakhogy Áron megint lehajrázott az
utolsó pillanatban, bár ez annyira nem zavar, ugyanis nem volt túl nagy előnyöm
hozzá képest, továbbá amíg engem leelőzött, addig én Czindrity Attilát ráztam
le (ami részemről sikerként könyvelhető el). Az erős mezőny mellett azt is meg
kell említenem, hogy annyira mégsem voltam jó formában, mint ahogyan azt előtte
gondoltam. Elvégre, nem edzettünk mezei terepen és a december elejei edzésmunka
is inkább a hosszú távú szemléletű alapozás jegyében telt és nem forma hegyezéssel.
Emellett a taktikázást is elrontottam. Sajnos most nem voltam kellően
visszafogott, ezért a kezdeti dulakodással felesleges energiákat pazaroltam el,
igaz a többiek gyors kezdése amúgy se engedhetett volna számomra jelentősebb
meghúzódást, mert akkor már túl nagy hátrányba kerülök. A táv egyharmadánál egyébként
a 3. hely környékén jártam, mert Csabi és Benji valami miatt lemaradtak. Azt
hittem ez véglegesülni fog, de aztán látványosan felfutottak az élre, és
onnantól kezdve már sajnos nem sok közöm volt a versenyhez. A szereplésem
minőségét is jelzi, hogy az első erősebb holtpontom már a verseny felénél
bekövetkezett, és lényegesebb megújulásra most nem voltam képes.
A fő probléma
egyébként az volt, hogy a mozgásom egész egyszerűen szétesett és a táv második
felére nem tudtam már helyrehozni magamat. Ebben szerepet játszott az erős
kezdés, a hideg idő (0 fok), a vastag öltözet, de a legfontosabb tényező a lemerevedésben
talán az volt, hogy a kiszámíthatatlan, göröngyös talajon egyáltalán nem tudtam
fogást találni, így végül a ritmus és a takarékos mozgás nem tudott kialakulni.
Összességében azért jónak értékelem ezt a 6. helyezést, mert egyfelől most is
erős mezőny gyűlt össze, másfelől a küzdelmet végül nem adtam fel, így egy
edzésnek mindenképpen ideális volt ez a mezei!
2013. december 1., vasárnap
Mezeifutó OB 2013
Az
év utolsó jelentősebb megmérettetéseként várt rám a november végén,
Pestszentlőrincen megrendezett Mezeifutó Országos Bajnokság. Idén nem készültem
különösebben a mezei versenyekre, ráadásul a közvetlen felkészülésem a tavalyi
évhez hasonlóan idén is elmaradt. Sajnos a Félmaraton MEFOB után pár nappal
lebetegedtem, és egy makacs torokfájás miatt majdnem egy hetet kénytelen voltam
teljesen kihagyni, így a bajnokságra mindössze 5 napom maradt felkészülni. Hála
Istennek a betegség nem gyengített le és az állóképességem is viszonylag jó
állapotban volt, ezért azonnal neki tudtam kezdeni a minőségi edzéseknek, amit
egészen a verseny előtti napig keményen végeztem, hiszen a versenyre most nem kellett
rápihennem. Idén is feltűnően nyugodt és békés voltam a verseny reggelén, mert
nem éreztem különösebb tétet, sőt inkább csak kíváncsi voltam, hogy ilyen
háttérrel most mire leszek képes. Érdekes, de a bemelegítés előtt is már nagyon
lazának és erősnek éreztem magam, és összességében az volt a benyomásom, hogy
ez most egy igazán jó futás lesz. A megérzés bejött, ugyanis sikerült a tavalyi
taktikámat és helyezésemet megismételni, így végül az abszolút 7. helyen értem
célba, mindennemű erőlködés nélkül.
A
pályát elnézve már jó előre elhatároztam, hogy amennyire csak lehet,
visszafogottan fogok kezdeni, mert egy rendkívül technikás versenypályával van
dolgunk, ami ráadásul 6 körös! Előre éreztem, hogy ez egy nagyon lassulós
verseny lesz, ezért a rajt után a 15-20. hely környékén húzódtam meg és a
második körben is csak a 13. hely táján lépegettem. Nagyon oda kellett figyelni
a gazdaságos futásra, mert egy körön belül közel 30 méter szintemelkedést
kellett leküzdeni, köszönhetően egy park közepén található szánkódombnak, amire
három különböző oldalról is felvezetett a pálya. Ez a dombos rész egyébként
nagyon jól ment, itt mindig tudtam előzni, mert apró-léptékű, kaptatós
futóstílus szükségeltetett. A táv feléhez közeledve sorra előztem le az
embereket, ami mentálisan is nagy löketett adott. Érdekes, hogy amúgy nem
kellett különösebb erőfeszítéseket tennem, hanem egyszerűen csak tartottam a megkezdett
tempót, a többiek pedig rendszerint belefáradtak a heves kezdésbe.
Egyre
jobbnak éreztem a mozgásomat, és a lendület odáig vitt, hogy Áront is leelőztem
(aki pedig előtte való nap betegedett le..), és így már a 6. helyen álltam.
Ezután a részsikerek miatt sajnos egy kicsit elkényelmesedtem, ezért másfél
kört úgy tettem meg, hogy az előnyömet nem növeltem tovább és az előttem járó
Szabó Sanyihoz se közelítettem eléggé, pedig időközben jó sokat lassult, tehát
akár meg is foghattam volna őt az utolsó körre. Valahogy úgy voltam a dologgal,
hogy már annyira felülteljesítettem magam a körülményekhez képest, hogy ez így
teljesen jó lesz végeredménynek. Az utolsó kilométerhez érve, Áron váratlanul
elhúzott mellettem, ezért gyorsan össze kellett szednem magam. Erre egyáltalán
nem számítottam, pedig ennyire azért ismerhettem volna már őt. Gyorsan
utánaeredtem, ami nem esett valami jól, de azért még maradt tartalék erőm. Ez után
a dombos rész olyannyira jól ment, hogy még sikerült vissza is előznöm
edzőtársamat, aki aztán egy jelentősebb lejtőre érkezve végleg elhúzott. Ekkor
vettem észre, hogy Szabó Sanyi mennyire közel van már hozzánk, így megértettem
Áron sietségét, amihez egyébként nagy elszántság kellett, mert a célig már csak
300 méter volt hátra.. Én a végére már nem tudtam különösebb hajrával
előrukkolni, Áronnak azonban éppen hogy sikerült lehagynia Sanyit. Így végül
elég izgalmasra és látványosra sikeredett az utolsó kör, mivel ez alatt a 15
fős élmezőny helyezési sorrendje nagymértékben átalakult. A célban elégedett
voltam, mert a felkészülés hiánya ellenére jól tudtam teljesíteni, és a 7.
helyezést pedig egy elég erős mezőnyben szereztem meg. Ezen a versenyen ismét
bebizonyosodott, hogy Istennel minden lehetséges! Amikor megtudtam, hogy a
2011-es OB-hoz hasonlóan újra bronzérmesek lettünk a csapatversenyben, akkor
még nagyobb öröm szállt rám. Gratulálok minden csapattársamnak! Habár az EB-re
most nem válogattak ki minket U23-asokat, azért mindenképpen jó élményként
marad meg bennem ez a bajnokság. Végül ehhez kapcsolódóan szeretném megköszönni
a Magyar Atlétika Szövetségnek, hogy 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is részt
vehettem a Mezeifutó Európa-bajnokságon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)